2025. november 19–21. között tartották a DH_Budapest_2025 – Young Researchers Konferenciát a Digitális Örökség Nemzeti Laboratóriumnak (DH-LAB) is otthont adó ELTE Bölcsészettudományi Kar Digitális Bölcsészet Tanszéke és az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) szervezésében. A háromnapos, angol nyelvű, nemzetközi konferencia célja az volt, hogy szakmai fórumot teremtsen azoknak a fiatal kutatóknak, akik a mesterséges intelligencia és a digitális bölcsészet összefonódó, változatos területeit vizsgálják.

A rendezvény két helyszínen, az ELTE BTK kampuszán és az OSZK-ban zajlott. Ez a kettősség azt is szimbolizálta, hogy a digitális bölcsészetben az akadémiai/egyetemi kutatás és a nemzeti kulturális örökséget gondozó közgyűjtemények egyaránt meghatározó szerepet játszanak. A konferencia plenáris előadásokkal, tartalmas szekciókkal, vitafórumokkal és workshopokkal ösztönözte a közös gondolkodást a digitális kutatási eszközök és a bölcsészettudomány jelenének és jövőjének kérdéseiről.

Fiatal kutatók a digitális bölcsészet és a mesterséges intelligencia határterületén

A november 19-i nyitónap középpontjában a gyakorlati tudásmegosztás állt. A résztvevők egy interaktív workshopon vettek részt, ami az MI-eszközök kutatási célú alkalmazásának módszertani kérdéseit mutatta be. A program során a nyelvi modellek kritikus használata, a forrásalapú elemzések támogatása, valamint a generatív modellek felelősségteljes kutatói alkalmazása került elő.

Oktatás és mesterséges intelligencia – új pedagógiai terek

A november 20-i nap fókuszában a mesterséges intelligencia oktatási szerepe állt. Badinszky Áron, az ELTE rektori biztosa plenáris előadásában a digitális jogalkotás és az MI-szabályozás jövőbeli kihívásairól beszélt, kiemelve az etikai felelősség és a technológiai innováció egyensúlyát.

Az első szekcióban Trixler Bettina, Nor Amalina Rusli és Meyly Kheng három eltérő perspektívából mutatta be a mesterséges intelligencia szerepét az autizmuspedagógiában és a tanárképzésben: a digitális inklúzió lehetőségeitől az etikai dilemmákon át az oktatási innovációk társadalmi hatásáig.

A technológiai kompetenciák és pedagógiai innovációk kérdéseit Tóth Boglárka Fanni és Ujlaki János járta körbe. Az előadások a tolmácsképzéstől a mesterséges intelligencia mint láthatatlan társtanár jelenségén át a kreativitást támogató nyelvoktatási megoldásokig vezettek.

A délután a gyakorlati alkalmazásoké volt: Aurica Singeorzan történeti adatbázis-elemzést mutatott be, Majorszki Anita a mesterséges intelligencia által generált dalok pedagógiai potenciálját vizsgálta, míg Mezőfi Rebeka a ChatGPT nyelvtanulási hatékonyságát elemezte.

Az oktatás és a mesterséges intelligencia kapcsolódási pontjainak napját két előadó zárta: Baráth Szilvia témamodell-alapú tantervelemzést mutatott be, Süle Tamás pedig az informatika terminológiájának pedagógiai jelentőségére hívta fel a figyelmet.

Mesterséges intelligencia a kultúrában, az irodalomban és az örökségben

A november 21-i programnak az Országos Széchényi Könyvtár adott otthont. Gerencsér Judit, az OSZK főigazgató-helyettese plenáris előadásában a könyvtári szakma új feladatairól beszélt a mesterséges intelligencia korszakában, kiemelve a digitális műveltség és a szakmai felelősség interdiszciplináris szerepét.

A kulturális örökség és az MI kutatási kérdéseit Nagy Mihály és Sfet Ingrid vizsgálták. Az előadások az eszközválasztás módszertani dilemmáitól a multimodális valláspedagógiai stratégiákig terjedtek, miközben felvetették: meddig ér a gépi tanulás értelmező felelőssége?

Az irodalmi és színházi nézőpontokról Hadeel Endewy és Szemigán Dorottya beszélt. Témáik között szerepelt az MI által támogatott interaktív színház, az algoritmikus olvasás korlátai marginalizált irodalmak esetében, valamint a generatív költészeti modellként elemzett Disztichon Alfa. A kulturális örökség digitális megőrzésének módszertani és technikai kérdéseit Dario Baldini tárgyalta.

A konferenciát az interdiszciplináris technológiai nézőpont zárta: Taulant Salihi az algoritmikus képelemzés határait vizsgálta, Heejung Ryoh mesterséges intelligencia alapú intézményi rezilienciamodellt vázolt fel koreai példák alapján, míg Hajas Ábel a lézerszkennelés és rekonstrukció korszerű lehetőségeit mutatta be a magyar várkutatásban.

Fiatal kutatók, közös jövő

A konferencia szakmai sokszínűsége azt mutatta meg, hogy a digitalizáció és a mesterséges intelligencia olyan eszközök, amelyek a gondolkodásmódot is formálják, megújítják, és ebben a bölcsészettudományok szerepe egyre határozottabban kirajzolódik. A DH_Budapest_2025 nemcsak bemutatkozási fórumot biztosított a fiatal kutatók számára, hanem közösséget teremtett számukra, hogy az itteni párbeszédre alapozva együtt alakíthassák a mesterséges intelligencia és a humántudományok kapcsolatának jövőjét.

Az angol nyelvű absztraktfüzet szabadon letölthető honlapunkról ide kattintva.