Örömmel adunk hírt arról, hogy három magyar szerző tanulmánya jelent meg a Dacoromania Litteraria című, Q1-es besorolású nemzetközi tudományos folyóirat legfrissebb tematikus számában. A publikációk egyszerre jelzik a magyar irodalomtudomány nemzetközi láthatóságát és a digitális, illetve elméleti megközelítések erős jelenlétét a kortárs kutatásban.
A szerzők közül ketten – Palkó Gábor és Kulcsár-Szabó Zoltán – az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának oktatói és kutatói. Palkó Gábor egyben a Digitális Örökség Nemzeti Laboratórium vezetője, így tanulmányának megjelenése a hazai digitális bölcsészet nemzetközi beágyazottságát is mutatja. A harmadik szerző, Hansági Ágnes, a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karának munkatársa, aki a 19. századi magyar próza nemzetközi kontextusú értelmezésével járul hozzá a lapszám egészéhez.
A folyóiratról
A Dacoromania Litteraria nyílt hozzáférésű, lektorált, évente megjelenő tudományos folyóirat, amelyet a Román Tudományos Akadémia kolozsvári fiókintézményeként működő Sextil Pușcariu Nyelvészeti és Irodalomtörténeti Intézet ad ki. A folyóirat többnyelvű platformként a román és a tágabb közép- és kelet-európai irodalmakat nemzetközi összefüggésben vizsgálja, különös hangsúlyt fektetve az eszmék, formák és kánonok transznacionális áramlására. Története egészen 1920-ig nyúlik vissza, alapítója Sextil Pușcariu volt. A folyóirat így egyszerre képvisel jelentős tudománytörténeti hagyományt és kortárs, összehasonlító szemléletet.
A tematikus szám
A 2025-ben megjelent 12. szám címe Contemporary Spectres of the 19th Century in the Literature of Central and Eastern Europe, szerkesztői Tomasz Krupa és Mateusz Skucha. A tematikus összeállítás arra a kérdésre keresi a választ, hogy miként él tovább a „hosszú 19. század” öröksége a közép- és kelet-európai irodalmak 20–21. századi újraírásaiban. A lapszám tanulmányai sokféle elméleti és módszertani perspektívából érzékeltetik, hogy a 19. század nem lezárt történeti korszak, hanem ma is élő, újraértelmezésekre és vitákra ösztönző kulturális és irodalmi referenciapont.
A három magyar tanulmány rövid bemutatása
Palkó Gábor tanulmánya a számítógépes irodalomtudomány egyik alapvető hipotézisét vizsgálja újra nagyméretű magyar regénykorpusz elemzésével. A belső lelki állapotokra utaló igék gyakoriságának vizsgálata révén arra a következtetésre jut, hogy ezek összesített aránya nem alkalmas önmagában nagy irodalomtörténeti korszakváltások kimutatására, ugyanakkor finomabb szemantikai bontásban jól értelmezhető, korszakhoz köthető mintázatok rajzolódnak ki. A tanulmány egyszerre mutatja meg a kvantitatív módszerek korlátait és további lehetőségeit.
Hansági Ágnes írása Jókai Mór 1880-as évekbeli prózáját elemzi a metafikció, a metalepszis és a „megégett kézirat” toposzának összefüggésében. A tanulmány amellett érvel, hogy Jókai egyes szövegei a modern és posztmodern irodalom önreflexív eljárásait előlegezik meg, és joggal olvashatók Borges klasszikus elbeszélésének, a Pierre Menard, a Don Quijote szerzője című műnek 19. századi előképeként.
Kulcsár-Szabó Zoltán tanulmánya Petőfi Sándor Nemzeti dal című költeményének performatív nyelvi működését vizsgálja. A szöveg azt elemzi, hogy miként lép át a költői beszéd a politikai cselekvés terébe, és hogyan válik a vers esküvé, majd történeti értelemben is hatékony közösségi aktussá. Az elemzés Petőfi mellett Vörösmarty és Arany műveit, valamint Esterházy Péter későbbi reflexióját is bevonja, tágabb etikai és beszédaktus-elméleti kontextusban.
A tematikus szám teljes tartalma az alábbi linken érhető el: https://dacoromanialitteraria.inst-puscariu.ro/ro/nr12.php
A három tanulmány megjelenése fontos visszajelzés a magyar irodalomtudomány nemzetközi jelenlétéről, és jól mutatja a Digitális Örökség Nemzeti Laboratóriumhoz és az ELTE Bölcsészettudományi Karához kötődő kutatások szakmai súlyát és sokirányú beágyazottságát.